Bánatomra nincs saját szőlőm, sem borászatom, mégis úgy képzelem, hogy egy borászatban mindig történik valami. Körbevesz minket a táj, százféle történet, amik számunkra talán már mindennapiak, mások viszont érdeklődve és kíváncsisággal hallgatnák meg, mi is történik velünk nap mint nap, míg a szőlő a palackba, majd a poharunkba kerül.

A történetmesélés már több mint 3000 éve jelen van az emberiség történelmében, a holvoltholnemvolt azóta érdekes számunkra gyerekként és felnőttként egyaránt. Engem a mai napig szenvedélyesen magukkal ragadnak a jó történetek, s ez fokozódik akkor, ha az összekapcsolódik a boros érdeklődésemmel. Így a következő bejegyzésem most arról szól, hogy miért érdemes kihasználni a sztori erejét az üzleti életben akkor is, ha a megélhetésünk a szőlővel és a borral fonódik össze. (1. rész)

Felnőtt vagyok, mesélj nekem!

Tudtad, hogy a meséket egészen a 19. századig a felnőtteknek szóló irodalmak között tartották számon, s csak a század végén kaptak jelentőséget a gyermekeknek szóló műfajok között is? Nem véletlen, hogy felnőttként is élünk-halunk a jó történetekért. Pont úgy, mint gyermekként.

A történetmesélés a sikerünk titka lehet az üzleti életben is, és hihetetlen, de ez a módszer is több ezeréves. Noha a történetmesélés tudatos, menedzsment szintű alkalmazására csak a kilencvenes évek elején kaptunk rá igazán, a hadvezérek és uralkodók, vallási és politikai vezetők már jóval ezelőtt éltek azzal az egyedülálló erővel, ami a mesélésben rejlik. Mára viszont annyira rákaptunk az ízére, hogy workshopok keretében üzletembereket és menedzsereket képeznek arra, hogy inspiráló történetekkel növeljék a hatékonyságot, akár a munkatársak motiválásáról, akár egy termék bevezetéséről legyen szó.

Egy hullámhosszon

Leo Widrich egészen hosszasan fejtegeti, hogyan hat a történetmesélés az agyunkra (itt: http://bit.ly/1m24SNK). Ami fontos szerintem ebben a sztoriban, hogy a történetmeséléssel egyszerre több területet lehet aktiválni az emberi agyban, mint szimpla adatok elmondásával. A jó történet hallgatása közben agyunk  - mondjuk úgy - „felvillanyozódik” és mi olyan izgatottak leszünk, mintha mi magunk élnénk át a sztorit. De a cikk ír még egy érdekes jelenségről is, egyfajta „idegi összekapcsolódásról”. Ez a valóságban annyit tesz, hogy a hallgatóság agya mintegy képes összehangolódni a mesélő agyával, és ott, ahol a mesélő agyi területei aktiválódnak, ott aktiválódnak a hallgató agyi területei is. Lényegében „egy hullámhosszra” kerülnek.

Egy történet hallgatása közben hajlamosak vagyunk beleélni magunkat a szereplők helyzetébe, legalábbis addig, amíg az agyunk érintett az adott történetben, vagyis, amíg érdekli a sztori. Ebben az állapotban pedig fellángolnak az érzelmek, és teljesen magunkénak tudjuk a történetben megfogalmazott gondolatokat.

18+ : a storytelling eredményessége az üzleti életben

Az már biztos, hogy a történetek nagyon jól hatnak ránk, de nézzünk alaposabban mögé, mit is takar ez az üzleti életben. Arra vonatkozóan is végeztek már vizsgálatokat (például a Fortune Magazinban, itt: http://for.tn/1SrVkRs), hogy hogyan hatott a vezetőkre és a munkatársakra, ha elsajátították a történetmesélés jó képességét. A visszajelzések alapján a tudást elsajátító alkalmazottaknak megnőtt az önbizalmuk és javult a kapcsolatteremtő képességük is. Emellett hatékonyabb meetingeket szerveztek, sikeresebbek voltak a tudásmegosztás terén, és a kommunikációjuk is célorientált lett.

Ám az elmondott történetek a termékek és szolgáltatások esetében is jól működnek, mert egy jó sztori összekapcsolja a márkát és a fogyasztót.

Ha még mindig azt hinnénk, hogy az üzleti életben minden csak fekete-fehér, és itt csak a számok képesek beszélni, akkor elárulom, hogy napjainkra ez is megdőlni látszik. Olvastam egy interjút Szabó Líviával, aki korábban sikeres magyar bankár volt, most azonban az USA-ban él, és többek között azzal foglalkozik, hogy startup vállalkozásoknak segít a beindulásnál (itt: http://bit.ly/26cyrW). Ez a tevékenység persze meglehetősen sokrétű, de munkájának van például egy olyan része is, amikor az induló cégeket készíti fel arra, hogy sikerrel prezentáljanak a befektetőik előtt. Elmondása szerint az ilyen prezentációknak az egyik fontos pillére természetesen a magabiztosság, hogy a prezentáló fél képes legyen elhitetni a befektetővel, hogy képes megváltani a világot. A termék és a piacismeret mellett azonban induláskor a kommunikációs készségek fejlesztésére különösen kiemelt figyelmet kell fordítani. Szabó Lívia meglátása az, hogy ekkor már nem az üzleti tervbe kell a legtöbb energiát fektetni, mert nem a papírra karcolt számok a legfontosabbak, hanem az, hogy az ötletüket milyen történetben vagyunk képesek érdekessé és eladhatóvá tenni. Ez a gondolat akkor is érdekes, ha nem startupként vagyunk jelen a gazdasági életben.

Mit keres ez a borászatban?

A borászati vállalkozásunk pont olyan üzleti alapokon nyugszik, mint bármely más vállalkozás, akkor is, ha a termék maga több mint szimpla mezőgazdasági termék. A bornak azonban ezt a sokdimenziós létét érdemes kiaknázni a kommunikációban is. A borászati vállalkozásnak is hangra van szüksége, hogy elérje a fogyasztóit. A kommunikációnkban pedig érdemes bevetni azokat a megoldásokat, amelyek más szférában már remekül működnek. A történetmesélés abszolút ilyen.

Hiszem azt, hogy borászként, borászat tulajdonosként pedig roppant szerencsés helyzetben tud lenni az ember. Itt mindig történik valami! Nemcsak a borokról lehet szólni, hanem a borvidék szépségéről, az első rügyfakadásról, a táj és a természet folyton változik. De még a munkatársaink is inspirálhatják a történeteinket minden egyes nap.

Érdemes tehát nyitott szemmel és szívvel járni, észrevenni, majd megosztani a minket körbeölelő történeteket. Legyünk láthatóak és megjegyezhetőek egy jó történet segítségével.  

Mert a történetmesélésnek ereje van. A legfőbb erő az, hogy közel hoz. Érdekeltté és kíváncsivá tesz, mert olyan, mintha részesévé válnál valaminek. Emellett persze mindenkinek lesz egy sztorija, amit tovább tud mesélni, amit hozzánk kapcsol. Ami ha jó, akkor tovább terjed, és akkor már a köztudatban vagyunk. Ezt az erőt pedig nemcsak a közösségi média felületeinken érdemes kihasználni, hanem akkor is, ha borkóstolót tartunk. A történetek egy jó asztal felett sokkal jobban megragadnak, mint bármilyen más adat, érdemes tehát egy-egy történettel emlékezetessé tenni magunkat.

A következő részben pedig pár gondolatot hozok arról, hogy milyenek is az igazán jó történetek, és mire figyeljünk, ha egy igazán jó sztorit akarunk.